2010. JÚLIUS 4. SZENTENDRE, PISMÁNY, ÉVIÉK NYARALÓJÁNAK KERTJÉBEN:
Hát hogy is, hol is kezdjem. Kezdem az elején. Ennek a találkozónak az ötlete, őszintén megmondom nem a miénk volt, hanem Miskolcon élő unokatestvéreinké Jutkáé és Zsuzsikáé. Évek óta készültek rá, szervezték tervezték, és az idénre jött össze.
Sajnos már többen nem lehettek közöttünk, mert az évek folyamán eltávoztak.
Eljött a várva várt nagy nap. Szentendrén Évicike testvérünk telkén találkoztunk. Körülbelül 25-30 éve nem láttuk egymást, legfeljebb telefonon beszéltünk. Hála az internetnek az utóbbi időkben azért már többet beszéltünk, leveleztünk egymással. A családnak több olyan tagja volt akik életükben most találkoztak előszór, de úgy beszélgettek mintha már rég ismerték volna egymást. Nagyon jó volt látni, hogy a következő generáció tagjai is milyen érdeklődéssel várták a találkozót.
A szentendrei telek, már több nagy találkozónak volt színhelye. Születésnapok, Norbi diploma bankettje, grillpartik, Anna hazalátogatásának partija, hogy csak néhányat említsek. A Miskolciak, Jutkáék és Zsuzsikáék ugyan egy kertvendéglőbe tervezték a találkát, de úgy gondoltuk, itt a telken ez sokkal bensőségesebbre sikerülhet.
Mire megérkeztünk, már több autó állt a kert előtt, csak ránk vártak. Örömteli üdvözlés, bemutatkozás, egymás megcsodálása, és indulhatott a DUMAPARTI. Na végre! Hiszen ezért jöttünk!
Közben a lányok pakolni kezdtek, a következő napirendi pont az ebéd.
A főszakács Józsi, Panni, Lilla, Csilla és Peti föltálalták költeményeiket. Ezt kiegészítendő, mindenki hozzáadta az otthon készült ételeket. Így lett teljes, csak kicsit túlméretezett az étel-paletta.
Ebéd után a tágas udvaron a perzselő kánikulában a napernyők alatt végre kibeszélhettük az elmúlt éveket. Előkerültek az albumok fényképek. Fölelevenedtek a gyermekkori élmények emlékek a szülőkről, fiatalságunkról szóló történetek anekdoták. Mi jól elbeszélgettünk, elvitatkoztunk arról, hogy mi- mikor és kivel történt. A gyerekek érdeklődve nézték és hallgatták ezt a versenyt, hogy ki mire emlékszik jobban.
Boldogak voltunk, hogy a kerekesszékhez kötött Zsuzsika is bekapcsolodott a beszélgetésekbe, emlékek felidézésébe, felejtve betegségét.
Miki unokatestvérünket Panni hívta meg, a miskolci unokatestvérek meglepetésére. Mikivel nagyon-nagyon ritkán beszélünk, nevét inkább csak a netten láttuk. Még Vilcsi is csak most beszélt vele és feleségével először.
Így aztán a jó hangulatban nagyon hamar eltelt a délután.
Először Zoliék és Norbi indultak el, mert Norbit hívta az ügyelet.
Mikiék Jutkáék, Éváék haza indultak. Búcsúzás előtt mindenki megígérte, hogy szorosabb kapcsolatot fogunk tartani. Először is elküldjük egymásnak a délutánról készült képeket.
Ezt a jól sikerült találkozót megismételjük, kibővítve azokkal akaik most nem tudtak eljönni. Miután mindenki elment Panniékkal ott maradtunk, egészen naplementéig folytattuk a beszélgetést. Közben szólt a mobiltelefon: Jutkáék hazaértek Miskolcra.
Sajnos már többen nem lehettek közöttünk, mert az évek folyamán eltávoztak.
Eljött a várva várt nagy nap. Szentendrén Évicike testvérünk telkén találkoztunk. Körülbelül 25-30 éve nem láttuk egymást, legfeljebb telefonon beszéltünk. Hála az internetnek az utóbbi időkben azért már többet beszéltünk, leveleztünk egymással. A családnak több olyan tagja volt akik életükben most találkoztak előszór, de úgy beszélgettek mintha már rég ismerték volna egymást. Nagyon jó volt látni, hogy a következő generáció tagjai is milyen érdeklődéssel várták a találkozót.
Zsuszika, Géza, Jutka, Miki, Judit
A szentendrei telek, már több nagy találkozónak volt színhelye. Születésnapok, Norbi diploma bankettje, grillpartik, Anna hazalátogatásának partija, hogy csak néhányat említsek. A Miskolciak, Jutkáék és Zsuzsikáék ugyan egy kertvendéglőbe tervezték a találkát, de úgy gondoltuk, itt a telken ez sokkal bensőségesebbre sikerülhet.
Mire megérkeztünk, már több autó állt a kert előtt, csak ránk vártak. Örömteli üdvözlés, bemutatkozás, egymás megcsodálása, és indulhatott a DUMAPARTI. Na végre! Hiszen ezért jöttünk!
Közben a lányok pakolni kezdtek, a következő napirendi pont az ebéd.
A főszakács Józsi, Panni, Lilla, Csilla és Peti föltálalták költeményeiket. Ezt kiegészítendő, mindenki hozzáadta az otthon készült ételeket. Így lett teljes, csak kicsit túlméretezett az étel-paletta.
Ebéd után a tágas udvaron a perzselő kánikulában a napernyők alatt végre kibeszélhettük az elmúlt éveket. Előkerültek az albumok fényképek. Fölelevenedtek a gyermekkori élmények emlékek a szülőkről, fiatalságunkról szóló történetek anekdoták. Mi jól elbeszélgettünk, elvitatkoztunk arról, hogy mi- mikor és kivel történt. A gyerekek érdeklődve nézték és hallgatták ezt a versenyt, hogy ki mire emlékszik jobban.
Boldogak voltunk, hogy a kerekesszékhez kötött Zsuzsika is bekapcsolodott a beszélgetésekbe, emlékek felidézésébe, felejtve betegségét.
Miki unokatestvérünket Panni hívta meg, a miskolci unokatestvérek meglepetésére. Mikivel nagyon-nagyon ritkán beszélünk, nevét inkább csak a netten láttuk. Még Vilcsi is csak most beszélt vele és feleségével először.
Így aztán a jó hangulatban nagyon hamar eltelt a délután.
Először Zoliék és Norbi indultak el, mert Norbit hívta az ügyelet.
Mikiék Jutkáék, Éváék haza indultak. Búcsúzás előtt mindenki megígérte, hogy szorosabb kapcsolatot fogunk tartani. Először is elküldjük egymásnak a délutánról készült képeket.
Ezt a jól sikerült találkozót megismételjük, kibővítve azokkal akaik most nem tudtak eljönni. Miután mindenki elment Panniékkal ott maradtunk, egészen naplementéig folytattuk a beszélgetést. Közben szólt a mobiltelefon: Jutkáék hazaértek Miskolcra.
Nagyon jól érezték magukat és várják a családot Miskolcra, a legközelebbi csalibulira!
Hozzátéve egykét kis kiegészítést. A találkozó nagyon-nagyon jól sikerült. Izgatottan feszülten vártuk, hogy ki hogy néz kis és mennyit változott az évek folyamán. Úgy gondolom, hogy jobban sikerült így a kerti parti mintha vendéglőbe mentünk volna és körülőttünk ugrált volna a felszolgáló. Így mindenki tudott beszélni és ha kellett egymásszavába is tudtunk vágni.
VálaszTörlés